Ezt teljesen meg tudom érteni NÉV, jó választás!
Hadd meséljek még egy kicsit magamról!
Étterem tulajdonos voltam Magyarországon…
A magyar szokások szerinti körbetartozásban ellehetetlenültünk és egyszer csak azt mondtam: elég volt. Bezártunk és hirtelen ott álltam, hogy kezdeni kell valamit az életemmel.
Kinyitottam a “pénztárcám” – képletesen – és bár volt valamennyi tartalékom, éreztem, hogy ebből nem azon az életszínvonalon élhetek, amire vágytam…
Egy társadalomjobbító szervezet, amelynek aktív tagja voltam Magyarországon is, épp akkor nyitotta svájci központját. Mivel a szervezet ottani indulásához tagok kellettek, úgy gondoltam ennek szentelem az időm és így a tartalékomat egyrészt kiegészíthetem egy szükséges összeggel, másrészt hasznos tagja lehetek az építkezésnek. A többit meg kitalálom közben.
Elindultam hát Svájcba, hogy új életet kezdjek…
Alig, hogy belaktam magam, hamar rájöttem,
hogy egészen más a mentalitás itt…
Az emberek pénzügyi tudatossága gyorsan lenyűgözött.
Össze sem hasonlítható Magyarországgal.
Nem azért, mert otthon nem lehetne úgy gondolkodni… dehogynem lehetne…
…csak hát nem mondja nekünk senki, hogyan csináljuk.
A tömegközlekedésen utazva több dolgot tudtam meg arról, milyen szemlélettel élnek a svájciak, mint amit egész iskolába járás alatt beszéltek erről nálunk…
Svájcban már általános iskolában megtanítják a gyerekeket arra, hogyan bánjanak a pénzzel.
Nem spórolásról beszélnek, hanem megtakarításról, befektetésről, beruházásról.
Állítom, hogy egy átlag svájci iskolás többet tud ezekről mint a felnőtt magyarok többsége.
És tudod, mit okoz ez felnőtt korukra?
Azt, hogy amikor leülök valaki mellé a villamoson, 2 perc múlva arról beszélgetünk – nyitottan, nyomulás vagy hátsó szándék nélkül – hogy milyen befektetései vannak…
Vagy van-e valami jó tippje, mibe érdemes beruházni…
Ledöbbentem, milyen nyitottak és segítőkészek az emberek.
Senki nem hátrál, hogy “hagyjál már engem, mit akarsz nekem eladni…” hanem kíváncsiak, tanulnak egymástól és kicsit sem irigyek. Hadd menjen a másiknak is jól, miért fájna az nekem. Érted?
Hamarosan nagyon sokat tudtam meg ezekről a dolgokról és élveztem, hogy ezek nem görcsös, érthetetlen szakkifejezésekkel tarkított beszélgetések, hanem baráti hangulatú, jó szándékú ajánlások.
Érdeklődő lettem a témával kapcsolatban, mert itt nem kellett attól tartanom, hogy valaki rám szól, hogy “neked meg mi közöd van hozzá?”
Sőt… szívesen elmondták, ők miben utaznak.